Chapter 1. : The first glances

Inkább legyen iskola, mint folytonos várakozás, hogy történjen valami. Na itt van, most próbálhatok nem megbukni.
 Bonnie szépségápolás szakra jelentkezett, így hiszem talán nem lesz olyan nevetséges a haja, bele erőszakolnak valami stílus érzéket. Én úgy gondoltam filozófiához lesz valami érzékem, de semmi különös igazából, szinte mindenki egy szakra jött velem. A többség se a feje ürességét akarta kitölteni.
 Már a teremben vártunk, amikor a tanár úr betért, és nagyon feltűnően másnapos volt. Én leghátul ültem, így mindenkit láthatok, de Ők észre se veszik jelenlétemet. Kivéve egy embert. Az Aaron nevű szőke fiút. A mellettem lévő padot választotta, és szinte csak engem nézett. Próbáltam nem észre venni a pillantásait.
- Üdv.. Jó reggelt... Vagy nem tudom.. - Köszöntött minket szívélyesen Mr. Silverman.- Szóval, nekem semmi kedvem most itt beszélgetni, meg ilyenek, szerintem önöknek sincs. Mutatkozzanak be egy magukat jellemző szóval, és mehetnek.  
 A személyiségek megcsillogtathatták magukat, én az átlagos szót választottam, más nem jutott eszembe, ironikus. A kacéran figyelő fiú veszélyest mondott, csak rá kellett nézni, biztos voltam benne, hogy gördeszkás "zseni".  Titkos, gyenge, gyönyörű, minden elhangzott, de semmi sem ami tényleg igaz lenne, főleg nem hogy gyönyörű.
Az utolsó egyszavas monológ után mindenki szaladt ki a teremből, mintha pisztollyal terelnék őket. Én a saját unott, lassú tempóban mentem, utolsónak. Vagyis azt hittem, mert az Aaronnak nevezett fiú ment mögöttem. Mintha megvárt volna, tette hogy lenne dolga, de amint elmentem mellette, követett.
 A legtöbben az udvar felé vették az irányt, pár cigaretta elszívása érdekében. Én is ezért mentem oda,  nem mintha meglepő lenne. Sokszor mondják, hogy 'halálos' a cigaretta, de mintha nem hallottam volna még ezerszer. Egyszer úgyis meghalunk, ha hamarabb megyünk el, kevesebbet hagyunk magunk után, nekem úgysincs jövőm.

- Scarlett! - Ugrott rám a barátnőm, szokásos epres nyalókával a szájában. - Képzeld, kész unalom volt az első kozmetika óra! Ezért én is filozófiára fogok járni.- Előrelátható lépés volt, bár meg is értem. Ő más mint a többi szőke maca akik arra a szakra járnának, pedig Ő is szőke, és egy féle butuska lány. Válasznak megfelelően bólogattam. - Milyen szendvicset hoztál? - Ismét csak ránéztem üres tekintettel, és mint legjobb barátnőm, vette a lapot, hogy semmit. - Nekem anya csinál egy lekvárosa és sajtosat. 

 Mire elővette volna azokat a varázslatos anya szeretettel készített szendvicseket, becsöngettek.

Minden órán csakis bemutatkozás volt a téma, több és több unalmas módszerrel. A végére már tényleg ismertük egymást, nem mintha bárkit is érdekelt volna a másik. Az Aaronnak nevezett karizmatikus srác folytatta az akkor úgy tűnt legérdekesebb kézen fekvő dolgot... Vicceltem, engem figyelt. Nekem se a sok interakció a jellemvonásom, de addig még nem jutottam el, hogy másokat bámuljak, inkább az a falakon túl lévő tiszta eget vizsgálgattam, és azt megközelítő, szabad madarakat. Csatlakoztam volna velük, és elhagyni ezt a helyet. 

Három órakor kicsit közelebb kerültem célomhoz, és legalább az iskolából távozhattam. Bonnie-val igazán nincs sose miről beszélgetnünk, így már csak otthon vettem észre, hogy egész végig velem sétált, és elvileg elmesélt valamit.  A fejem egész nap migrén alatt volt, és mindtha méhek zümmögtek volna mellette. 

- Itthon van az anyukád? - Kérdezte, tudva a választ.

- Igen, szerintem még nem kelt fel.- És becsaptam mögöttem az ajtót, kint hagyva az egyetlen barátnőmet, akit ez nem zavar. (Az is csoda hogy van.)

Igazam volt, anyám aludt, bár már helyet változtatott, és a kanapén feküdt a mocsokban, cigivel a kezében, amit elvettem tőle, és elszívtam.

 Próbáltam egy kicsit rendbe tenni a házat, de 5 perc takarítás után rájöttem, hogy értelme nincsen, úgy se értékelné senki, és egy hét múlva úgyis megint ebben az állapotban lenne.

Imádom, hogy az én generációm az internet függője már, de ebben a témában is kivétel vagyok. Van gépem, de már 3 éve nem működik, és észre se vettem múlt hétig. Telefonom? Fényképezni alig lehet vele, nem hogy "facebookozni". 

Szóval érthető már, hogy miért vagyok ennyire tájékozatlan sok mindenben. Filmek, sorozatok, nem divat a mi családunkban, bár a bátyám imádta a pornófilmeket, amikor még a régi önmaga volt. 

 Az egyetlen dolog amit minden ember szeret, az a zene. Nirvana, Lana Del Rey, Ők azok akik egy életstílust képviselnek, az enyémet.

* Másnap reggel * 

A gyenge napfény beszűrődött a koszos ablakomon, és halvány fénye így is ki égette fájó szemeimet.

Ma egy kicsivel kevesebbet aludtam, mivel korábban is lefeküdtem, a tehetetlenségem miatt. 

 Pár korty whiskey segítségével mondhatni felfogó képes lett az agyam, és elkészülődtem a pokolba, mintha a saját temetésemre mennék. 

Nekem nem kell sok idő, hogy elindulhassak, más lányok órákat tudnak szarakodni. 

 Ma már úgy tűnt jobban sietnek az emberek, így láthattam egy párat séta közben. Közöttük az Aaron nevű fiút, ahogy gondoltam, gördeszkával. Miután észre vett engem, megpróbált pár trükköt, mutatni, hogy mennyire profi. Értékelni nem tudtam ügyességét, én ehhez nem értek, de az biztos feltűnő. Ezek a gyerekes fiúk mindig megtalálnak engem, és próbálkoznak, de rájöhetnének első pillantásból, hogy nem fog összejönni, ahogy most sem.

Próbáltam kikerülni a gördeszkás bandát, de mindig elém kerültek, így ment ez az iskoláig, ahol mind szétszéledtek, de Aaron mégis mögöttem maradt, és egy másik haverja, akit eddig észre se vettem. Karján volt egy tetoválás, nagyon kemény srácnak tűnt, ha lehet ezt mondani.

- Szia szépség... - Szólított meg az utóbbi, sebes ajkait megharapva. A szőke csak mögötte figyelt. Ekkor megérkezett Bonnie is, de mintha meg se tette volna, folytatta a flörtölő fiú stírölésemet.

- Szia erősen túlfűtött fiú. - Ezen enyhén elnevette magát, én meg ismét meggyújtottam gyorsan egy cigarettát. 

- Kaphatok én is egyet? - És oda adtam neki, felhúzott szemöldökkel.

- De meggyújtani nem fogom.

- Nem is kell, elég dögös vagy hozzá. - Már kezdett fárasztó lenni az erős kétségbeesettsége így leráztam. 

- Te meg béna flörtölő. - Mondtam, és elmentem onnan a barátnőmmel.  

   Kedves nem tudom hogy létező olvasók, elnézést kérek ezért a szar kezdésért, több mint egy hónapja kezdtem el ezt a fejezetet, és már csak be akartam fejezni (beismerem, ez baromság), ígérem, a következő sokkal jobb lesz, és legalább hosszabb is, most már már nincs annyi tenni valóm, így a szünet felé. Még egyszer nagyon bocsánat ezért a minőségért, csak pár ember szólt, hogy egyáltalán tudom e hogy ez a blog még létezik. 

-BellaRose